Tenerifén az ember általában az óceánt, a strandokat és a koktélokat fotózza. Én meg a pálmafákat nézegettem alulról.
A homokban fekve különösen érdekesnek tűnt, ahogy a napsütés átszűrődött a leveleken, a szél pedig folyamatosan átrendezte a látványt. A zöldek, a sárgák és az árnyékok olyan jól működtek együtt, hogy tudtam, ebből egyszer festmény lesz.
Nem akartam pontos tájképet festeni. Inkább azt a kissé kusza, napfényes látványt szerettem volna visszaadni, amit akkor, ott láttam.
Mások hűtőmágnest hoznak Teneriféről. Én egy festményre való színt.